Az élet mindenkire nézve más feladatokat osztott le. Ennél fogva van, akinek könnyebb, míg másnak nehezebb dolga van. Bárhogyan is, de muszáj bizonyos szinten megtanuljon mindenki gondoskodni magáról. Mi sem jellemzi jobban a világban lévő szélsőséges és gyakran érthetetlen gondolatmeneteket, mint az, miszerint szükség volna egy olyan társadalmi berendezkedésre, ahol az egyének egymást vállnak vetve küzdenek egy azon közös célért.
Ellenben mégis, már az iskolákban megtanulják a gyerekek, hogy csak kizárólag saját magukra számíthatnak és ha valakitől segítséget kérnek, például dolgozatírás közben, akkor az büntetéssel jár. Akkor, hogy is van ez valójában? A siker tényleg úgy lenne értelmezhető igazán, ha van, akire számítani, de egy ennyire szétdarabolt társadalomban az egyének képtelenek már bizalmat mutatni bárki iránt, gyakran még akkor is, ha szükségük volna erre. A felépített gazdasági ellátórendszer sajnos hasonló képet mutat.
